Mi vagyunk a világ. Az „egy” világ. „Én” világom, „Te” világod, „ők” világa: nincs olyan. Ettől vagyunk mi „egy”. Ők mi vagyunk, Te én vagy, én Te vagyok.

Elfelejtjük, elfelejtetik velünk, kik vagyunk és honnan jöttünk. Ezek a kemikáliák, adalékanyagok, amiket elfogyasztunk… Oly annyira bele vannak már mindenbe építve, hogy sokan végigalusszák az életüket, nem épül bele semmi a programjukba…

…vállalt feladatuk ezért sem tudják teljesíteni. Újra és újra testbe születnek, ugyanazzal a küldetéssel.

Ez lesz a szellemi világ, vagy ha úgy tetszik: Isten perpetuum mobile-je (örökmozgója)…

…mert megrekedt lelkekkel Ő sem teljesedhet tovább.

Itt marad a lélek időbe és térbe fagyva.

Csak ruhát vált.

Más testet ölt.

Azok a kevesek pedig, akik mégis megtalálják a fejlődés útját, vissza-visszatérnek, hogy segítsék a megrekedteket.

Hogy sikerül-e…

…hamarosan kiderül.

 

„Hülyeség” – gondolhatod… És igazad van.

„Nagyon is komoly dolog” – mondom én erre… És igazam van.

…de mint már oly sokszor elhangzott (talán én is megfogalmaztam már itt-ott):

 

A Te igazad nem az én igazam, az én igazam sosem lesz a Te igazad.