Fenti kérdést sokszor, sokan és sokféle témában feltették már, de engedtessék meg nekem, hogy most kicsit máshonnan közelítem ezt meg, mégpedig (szokásomhoz híven) a spiritualitás és ezotéria szemszögéből!
Jó, de mi köze ennek Horton-hoz? – teheted most fel a kérdést… Ígérem, hamarosan erre is fény derül.
Korábbi Ars Poetica jellegű, Kezdet címeket magukon viselő írásaimban említettem már, mennyire szerettem volna a kezdetek kezdetén a lehető legszélesebb körben elfogadtatni, megismertetni felfedezéseim, megéléseim, és hogy ezeket mennyire értetlenül fogadták akkor. Nos, saját és mások példáján át ma is azt látom -és szomorúan konstatálom-, hogy ez mára sem változott semmit, és sokszor sajnos mi magunk is belefutunk annak újbóli megtapasztalásába, mennyire esélytelen harcot vívunk egy-egy berögződés, vagy betanított, és azóta sajátnak (el)ismert meggyőződéssel “szemben”… És mennyire nehéz elfogadtatni, vagy legalábbis megértetni saját nézőpontunk lehetséges igazságtartalmát.
És ez sokszor nagyon el tudja keseríteni nem csak egyik, de mindkét “vitázó” felet…
(És most érzem, hallom magamban azokat a szavakat, melyek arra ösztökélnek, hogy hagyjam abba az írást, töröljem soraim, és kapcsolódjak le a témáról… Amíg rádöbbenek, miért jönnek ezek a sugallatok és miért, folytatom az írást.)
Hmm… Szóval, kicsit olyannak tekintem e harcot, mint amit Horton vívott azért a bolyhos kis virágért, amelyről az azon élő parányi lények szóltak hozzá, és akiket rajta kívül senki más nem hallott. Aki olvasta Dr. Seuss meséjét vagy látta a belőle készült rajzfilmet, tudja miről beszélek. Aki esetleg még nem olvasta, nem látta, talán kedvet kap majd rá, hogy megtegye, és talán őt is megragadja majd valami belőle. Ha így lesz, annak én csak örülni tudok majd.
Ha van valami értelme a minket most körülvevő helyzetnek, hát azt mindenképp fontosnak találom kiemelni, mennyire pontosan tükrözi vissza az önmagunkról és a bennünk másokról kialakított képeket… És jó látni, ahogy ezek a képek most, mint érett szőlőfürtök, bizony sűrű péppé préseltetnek, alaposan átszűretnek, hogy végre mindenki megkóstolhassa, és nyelvén érezhesse mustjának tiszta ízét, tökéletes aromáját!
Ugyanígy lesz a mindenkiről, így a rólam és rólad kialakult, kialakított kép is kezelve, nem csak itt, e földi szituációban, de minden dimenzióbéli-, és éteri síkon is.
Lesz, akinek nagyon nem fog ízleni, kiköpi majd, talán rosszul is lesz tőle, de ez így a jó…
Lesz, aki örömmel fogyasztja majd, és vissza-visszatér hozzád, hogy mélyen kortyolhasson belőled…
Lesz, aki nem tudja még elfogadni az izeket, de hajlandó tovább kóstolgatni, lassacskán hozzászokni, megszeretni azt… De ez időbe telik. És lehet, hogy nem épp a Te “szőlőd” lesz az, melynek levét befogadni lesz majd képes… Lehet, hogy nem arról a bolyhos kis virágról szólnak majd hozzá, mint amilyen a Tiéd volt, amiről hozzád szóltak… De ismerős lesz majd íz az Ő számára is, tudni fogja, hogy ezt hangot valahol hallotta már… Akkor majd biztossá válhatsz abban, hogy mindenképp érdemes és értelmes cselekedet volt ragaszkodnod meglátásaidhoz, kitartanod meggyőződésed, Belső Hangod igazsága mellett.
És hogy honnan tudhatod, hogy mikor hallod azt meg? Én úgy tapasztalom: valahányszor, amikor egy-egy gondolat nyugalommal, jó érzésekkel tölt el -a félelem, az esélytelenség, és az értelmetlenség érzése helyett-, mindannyiszor a Belső Hangod hallod. Hivhatod -ha úgy akarod-, isteni sugallatnak is, a lényegén ez nem változtat. Szilárd meggyőződéssé, biztos támasszá alakul benned, ha bízni mersz benne, hangozzék akár teljesen ellentétesen az eddig számodra tanított elvekkel!
Az elkeseredés, a megtorpanás, és a “felesleges bármilyen igyekezet” önnön valónkat megfékező érzése olyan luxus, melyet nem engedhetünk meg magunknak, semmilyen szinten!
Így hát, ha kérhetem -és Te is akarod-, fejet fel, tekintetet előre, pillantásunk az elérni vágyott célon tartva: haladjunk tovább!
Figyelem! Most következő műsorunk egyesekben rossz érzéseket, tehetetlen dühöt; esetenként heves hányingert, rosszullétet okozhat! Megtekintését semmilyen korosztálynak sem ajánljuk!
Kihelyezett tudósítónk jelenti:
“Kedves nézőink!
A mai nap kiszivárgott egy, eddig az ismeretlenség homályába burkolódzó képviselőjelölt választási kampánybeszéde, melyet itt és most vágatlanul, teljes terjedelmében tárunk a nagy nyilvánosság elé. Kérjük Önöket, fogadják szavait azzal a szeretettel, önzetlen jó szándékkal és, nyílt őszinteséggel, ahogy azt most Önök előtt állva részletezi!
Következzék hát a nyilatkozat! Kapcsoljuk a stúdiót…
Drága Honfitársaim, Barátaim, Magyarok!
Mint az SzLBéM (Szét Lopunk Benneteket és Magyarországot) párt jelöltje, szeretném megosztani Önökkel, Veletek -hisz’ együtt haladunk hazánk felemelésének rögös útján- abbeli álláspontom, hogy miért KELL(!) pártom, mellettem és ügyem, mindannyiunk közös ügye mellett letennetek voksotok majd azon a bizonyos órán, melyen sorsdöntő változást indíthatunk el Magyarország balkáni, Európai, valamint világméretű megítélésében -és a rólunk végre őszintén, kendőzetlenül kimondott igazságok által-, népünk megbecsülésében!
Ezennel ünnepélyesen fogadom, ezen írásos formában közkinccsé teszem a későbbi szembesítések elősegítésére, hogy ugyanúgy folytatom az ország kiárusítását, az egészségügy és oktatás szétzüllesztését és ellehetetlenítését, ugyanúgy tevékenyen veszek majd részt a szemetek elé húzott köd sűrítésében, mint ahogy azt elődeim tették különböző pártok, szervezetek, ellenzéki gyülekezetek nevei mögé bújva, és a különböző médiákban egymásra acsarkodva.
Ígérem, jó magam is ott leszek a Dubai-ban tartandó, választás utáni ünnepségen, melynek költségeit ahogy eddig is: a Ti adóitokból finanszírozunk! De nem leszek egyedül, ott lesz minden múlt-, jelen-, és jövőbeni, igen: jövőbeni jelölt egyaránt! Értsétek meg: az a rengeteg zabálni való, a különleges koktélok és drogok, valamint a VIP-örömlányok és Chippendale-fiúk, Ladyboy-ok és Transzvesztiták –hisz’ az egyenjogúság nevében nem feledkezhetünk meg sem feminin, sem meleg képviselőtársainkról sem-, rengeteg pénzt felemésztenek, nem beszélve ez utóbbiak hallgatási fogadalmának finanszírozásáról, melyek biztosításához további megszorításokra lesz szükség!
Az országban uralkodó jó hangulat megőrzése érdekében mindenkinek biztosítani fogjuk a korlátlan, hipersebességű mobil-, műholdas-, és hálózati internetkapcsolatot, méghozzá térítési kötelezettség nélkül, tehát ingyenesen!!!
De ez ne tévesszen meg benneteket! Az eddigi, ebből származó bevételtől nem kell könnyes szemmel lemondanunk, hiszen az már rég bele van építve a különböző hangzatos nevű adókba, hozzájárulásokba, méghozzá a következő négy… Khmm… Pardon, negyven éves ciklus várható kamataival együtt!
Nem, nem fogunk utakat javítani, maximum ígéretet teszünk rá a következő választási fordulók előtt, de azt is csak akkor, ha van még valaki köztetek, ki felemeli fejét a békésen bégetve egymás után libasorban haladó, egymás szarától különleges aromájú füvet legelészők nyájában!
Nem, hiába ígérjük ezer és egy helyen, senkit sem fogunk elszámoltatni, továbbra is üzengetni fogunk, ha nem Brüsszelnek, hát másnak… Nem tök mindegy?! A lényeg, hogy legyen egy fantom, akire ujjal lehet mutogatni! Egyébként Gyuri bácsi is jelen lesz a fent említett party-n… Csak mondom.
Drága Honfitársaim, Barátaim, Magyarok!
Nemsokára eljutunk végre oda, hogy ugyanúgy fogtok gyűlölni egy fekete papírmasé figurát, minden bajotokért „őt” okolva, ahogy most a kemény pénze(te)ken, megvásárolt kamu neveket gyűlölitek!
Célunk az, és nem nyugszunk addig, míg családok, barátságok szakadnak szét, testvérek gyilkolják le egymást, szülők fojtják meg első szülötteiket a politikai meggyőződéseik igazságát védő görcsös, mára már vérre menő verbális-, és non-verbális küzdelmeiben!
Romboljuk szét a szülők tekintélyét gyermekeik előtt! Ahogy elkezdtük az apák szerepének lealacsonyításával –mit nekünk patriarchátus, kit térít ma már el és ugyan mitől az atyai pofontól való félelem?-, most folytathatjuk az anyákkal: legyen még több az oly annyira vágyott anyagi biztonság elérhetőségének hamis ígéreteivel kecsegtető műsorokból, cikkekből és dalokból! Sőt: vonjuk be ezen folyamatba a feltörekvő internetes, tartalom nélküli tartalmat gyártó, egymást majmoló, a görcsös nagyzolásból és „lájk”-vadászatból fakadóan a magyar szavak helyett azok angol megfelelőit használó videós generációt is!
Igen, határozott célunk, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő anyák –már, akik vannak még olyan hülyék, hogy gyermeket szüljenek a karrierépítés helyett-, példának állítható és követésre méltó apa-kép nélküli; erőtlen, nyámnyila, önmaga és családja eltartására képtelen, a „férfi” fogalmához soha fel nem növő, e meghatározást hírből sem ismerő hímnemű egyedeket tenyésszenek ki, kiknek esélye sem marad a hosszan tartó, egymást támogató és kölcsönösen megbecsülő társas kapcsolatok kialakítására és hosszú távú fenntartására! Hát hiába papolunk nektek: szüljetek, mert még több birka kell a karámokba?! Nem… Tudom, hogy nem hiába… Ellenkezőleg: éppen ezért hergelünk benneteket, hogy már csak azért se! Minél előbb kihal az önmagát a föld nagymestereként és teremtőjeként, a minden egyetemes tudások egyetlen tudójaként számon tartó szuper-egós Mag-yar, annál hamarabb tehetjük gyarmattá ezt a földet is! És még ti meritek magatokat a mag népének nevezni?! RÖHEJ!
Hogyan értük ezt el, kérditek? Nagyon jó munkát végezhettünk, ha eddig senki sem vette észre! Emlékeztek még a mesebeli szegény-legényekre, legkisebb királyfikra, a filmek hőseire, akik véget vetettek a szenvedésnek és végül elnyerték a hőn áhított nő kegyeit? Ja, hogy mára már több nőt is kívánnak oly epedve? Szerintetek ez is véletlen? Talán nem irányítottan kaptatok belőle annyit, hogy megcsömörlve kapcsoljatok el onnan a TV-teken? De bizony! Elgondolkodtatok valaha azon, hogy a műsorra tűzött “de hát nincs más, mindenhol ezt adják” jellegű műsorok miért mindig a kora esti órákban kerülnek képernyőre? Ugye, hogy nem? Nem kell család, nem kell apa, nem kell anya! Csakis “erős nők” kellenek, kik nélkül felborulna a világ rendje! Kemények, talpraesettek… De gyermekük boci szemeit látva a világ minden javát megadnák, és meg is adják neki… És ezt Ő, a kincs, a csillag, nagyon hamar (hamarabb, mint gondolnátok) megtanulja és fel is fogja használni ellenetek, a saját céljai elérésének érdekében!
A föld túlnépesedése ellen küzdeni kell, így higgyétek el: csakis miattatok, értetek (és persze a több marad majd nekünk elvét szem előtt tartva) paktálunk le minden létező titkos-, és nyilvános társasággal, de csak ma és csak nektek megsúgom bizalmasan: magával az ördöggel is, annak érdekében, hogy a tervezett és folyamatos népbutítást és népirtást minél gördülékenyebben, hatékonyabban, és feltűnés-mentesen sikerre vihessük!
Drága Honfitársaim, Barátaim, Magyarok!
Gondoljatok csak bele: milyen jó lesz, ha majd az Úr asztalánál a talpunk alól szedegethetitek fel egymást eltaposva, a nagy kegyesen odavágott morzsáink, vagy válogathatjátok ki hányadékunkból a még félig sem megemésztett ehető falatokat! És tehetitek mindezt úgy, hogy közben imába foglaljátok nevünk!
Azt hiszitek, érdekel bárkit is, hogy majd külföldre mentek dolgozni? Mit gondoltok, ki találta ki a külföldön munkát vállalók juttatásainak itthoni viszonyokhoz való igazítását? Igaz, ennek megvalósítását még nem sikerült maradéktalanul véghez vinni, de ígérem: hamarosan eljön a perc, amikor mindannyian alamizsnáért könyörögnek majd! Nem hatott a „Gyere haza, Fiatal!” kérő szava, hát megoldjuk máshogy, de mindenképp elérjük, amit akarunk!
Igen, fejleszteni fogjuk az ipart… Azért nem minden szavunk az üres lózunggal egyenértékű… Épülnek, szépülnek az ipari övezetek, gyárak… Leendő igazgatóitok, műszak-vezetőitek nemsokára sikerrel végzik el az extrém BDSM sado-mazo tanfolyamot, készen állva arra, hogy a szart is kihajtsák belőletek! Még WC-re is kártyás biztonsági rendszerrel mehettek majd, milliomod másodperc pontossággal rögzítve azt az unproduktiv időt, melyet még aznap be kell pótolnotok! Vigasztaljon benneteket a tudat, hogy a selejtes termékek gyártása nem, hogy tiltott, de egyenesen kívánt, sőt: jutalmazott tevékenység lesz! Hiszen tudjuk: ami elromolhat, az el is kell romoljon! De minél előbb, hadd költse pénzét a barma olyan dolgokra is, amikre szüksége sincs! Még több Black Friday-t! Még több mikulást a boltokba márciusban! Még több fogyaszthatatlan, már az elkészítésekor lejárt szavatosságú, adalékanyagokkal és külön-külön hatástalan, de megfelelő arányban és mennyiségben elfogyasztott méreganyaggal átitatott „időzített rák-bombát” az élelmiszerekbe! Már ma is sokan hisztek a különböző, általunk támogatottan publikált orvosi drogokban, „ne oltass” mozgalmakban és natur-sekt (vagyis vizelet alapú) italokban, coach-okban és influencer-ekben!
Drága Honfitársaim, Barátaim, Magyarok!
Időm sajnos szűkös, és bár mondandóm végére még koránt sem értem el, mégis véget kell vessek e nyilatkozatnak! Meg kellene köszönnöm Nektek –mert azt mondták: meg kell-, hogy eljöttetek ma, és meghallgattatok! Tudom, hogy helyesen döntötök majd a kihelyezett szavazó urnák mellett!
Végül, de nem utolsó sorban, el szeretném még mondani, hogy:
A büdös kurva anyját annak, aki beadta nekem ezt a kibaszott igazság-szérumot!”
Tim Burton neve talán mindenkinek ismerősen cseng, ki egy kicsit is járatos a mozik világában. Egyéni látásmódja, filmjeinek sokszor szürreális képi világa olyan világokba repíti el nézőit, melyekről sokan talán álmodni sem képesek. Gondoljunk csak az általam legismertebb filmjeire, mint pl. a Beetlejuice (1988); Ollókezű Edward (1990); Álmosvölgy legendája (1999); Halott menyasszony (2005); Charlie és a csokigyár (2005).
De nem hagyhatjuk ki a közelmúlt Batman filmfeldolgozásait sem, a Batman (1989) miben Jack Nicholson volt talán az egyik legjobb Joker-megszemélyesítés Heath Ledger-en kívül természetesen; Batman visszatér (1992).
Ma pedig az Alice csodaországban című filmjében visz el bennünket képzeletföldére. De nem ez az a film, amiről most szót ejtenék.
Gyermekkorom egyik kedves élménye az a nyugdíjas bácsika, ki olykor-olykor megjelent lakóhelyünk környékén. Mindig örömmel fogadtuk, boldogan sereglettünk köré, s ő mesélni kezdett. Nem tudom már felidézni sajnos, miket mondott, hogyan mesélt, csak az élményre emlékszem, ahogy ott ültünk vele, körülötte a padon, s Ő csak mesélt, mesélt…
A filmbéli ifjú Ed Bloom édesapja is mesél. S bár történetei valóban a mesék világába repítenek, mégis valahol mélyen, a „cukormáz” és a fantazmagóriák alatt ott lappang a valóság egy apró részlete, a reális alapok és megtörtént események, mik köré fonódva úgy meséli el életét, hogy magunk sem tudjuk, hol a határ valóság és ábránd közt.
A gyermek Ed Bloom maga is csüng apja szavain, élvezettel hallgatja történeteit a nagy halról, boszorkányról. De lassacskán elkezd felnőni, a realitás talaján lépkedve már nem érti, apja miért járatja le magát a valótlanságok szüntelen ismétlésével. E kételyei aztán odáig vezetnek, hogy az esküvője estéjén össze is veszik e miatt édesapjával. Éveken át aztán nem is keresik egymás társaságát, mígnem hírt nem kap apja betegségéről, s fel nem keresi őt. Ekkor jön csak rá arra, mi is rejtőzik apja különös meséi mögött.
Ki ne álmodott volna a halhatatlanságról? Ki ne gondolt volna bele abba, hogyan éri ezt el, hogyan teszi nevét örök érvényűvé, minden kor számára jelentőségteljessé? Nos, idősebb Edward Bloom rájött, hogyan is érheti ezt el.
Legyen ez mindenkinek saját élmény, ki megnézi e filmet!
Ember és természet kapcsolata, avagy minden mindennel összefügg, „egyek vagyunk”!
Hatalmas hírverés (hype) előzte meg e film bemutatóját. „Eladó az egész világ” fogalmazta meg Gounod nagyon találóan a Faust-ban, így nem is csoda, hogy mindenből a pénzt, jelen esetben a beleölt pénz és fáradtságot is vissza akarják nyerni, amilyen gyorsan csak lehet. Nincs is ezzel semmi baj. Ez ember viszont nagyon hamar bedől az ilyen hírveréseknek, s ez által világhírre emel arra érdemtelen alkotásokat is.
Nos, az Avatar nem ilyen. Az említett hírverés miatt előítéletekkel ültem le megnézni e filmet, de hál’ Istennek, csalódnom kellett.
A film történetét nem írom le, sokan látták, sokan leírták már, így nem lenne más ez az írás sem, csak értelmetlen ismételgetés.
Ami személy szerint engem megfogott ebben a filmben, az a Na’vi nép és a természet, az élőlények kapcsolatának ábrázolása. Eywa az istenség, a földanya, Gaya, ki nem ítél, nem áll senki mellé, de őriz, elfogad, életet ad, táplál és felnevel.
A Na’vi-k kapcsolata Eywa-val nekem az ember és az őt körülvevő természet egységét jelenti, számomra figyelemfelkeltő, gondolatébresztő és nem utolsó sorban Ébresztő élmény volt.
Mit teszünk mi, emberek? Hogyan vigyázzuk földünk, Gaya, Eywa (mindegy hogyan nevezzük) egészségét? Adományozunk a Greenpeace javára, ezzel nyugtatjuk lelkiismeretünk, miközben szórakozottan lőjük el az utcán a már ízetlen, órák óta rágott rágógumit?
Ki még nem látta, érdemes megnéznie a filmet, tiszta elmével, nyitott szívvel, érző lélekkel.
„A világ nagy egészében akár az értéktelen szemét több értelemmel bírhat, mint egy frappánsan megírt vitriolos kritika” – Anton Ego
Bizony, sokszor szinte kéjes élvezettel olvasunk valami negatív eseményről, hírről, amiben esetleg még véleményünk is összecseng a kritika írójával… A téma, amiről ír, szinte mellékes is, de legalább lelkesen bólogathatunk hozzá: „Bizony, mennyire igaza van…”, „Jól megmondja neki…”.
De mennyire lehet objektív egy kritikus? Ki/mi az a „kritikus”? Bárki, aki véleményt nyilvánít, már „kritikus”?
Állandóan, születésünktől kezdve folyamatosan özönlenek felénk a kritikák. Hogyan viselkedjünk, hogyan öltözködjünk… Beszédünk, mozdulataink, de akár egy szemrebbenésünk is komoly bírálatoknak lehet ez által kitéve, s egyben komoly veszélynek is. Érzékenyebb lelkületű személyben egy-egy ilyen kritika akár komoly lelki törést is okozhat, amit aztán az arra szakosodott „egyének” az illető manipulálására használhatnak, s használnak is fel.
Mitől pozitív a pozitív kritika?
Talán attól, mert megérint minket, megmozdít bennünk valamit? Kellemes érzésekkel tölt el minket?
Vagy, talán mert rá tud venni, hogy vegyük meg a terméket, hogy kóstoljuk meg azt az ételt, nézzük meg azt a mozit, hallgassuk meg azt a zenét, amit taglal, boncolgat?
A magam részéről elolvasom, meghallgatom e kritikákat, véleményeket, s nem szégyenlem megfogalmazni, közzétenni saját meglátásom sem az adott témáról. A „több szem többet lát, több fül többet hall” elméletét kicsit leegyszerűsítve:
„Több érzék többet fog fel.”
Ezzel a gondolattal fogom útjára bocsájtani nem kritikáim, de gondolataim egy adott témáról, legyen az zene, vagy film, bármi. Nem módosítani szeretném bárki véleményét, de hozzájárulni, esetleg hozzátenni valamit az Ő gondolatiságához.