“… mi EGYEK vagyunk, és ez így volt és így lesz.
Épp ez az. Oly annyira EGY-ek, hogy… Nem. Ezt nem lehet emberi szavakkal leírni. Ez a szeretet nem emberi. S épp ez lehet az, amit vagy nem képesek, sokan megérteni… De hogyan is lennének… Mert nem hétköznapi állapot. Nem tudom, milyen utat kell bejárni ahhoz, hogy ez lehetséges legyen… Nem véletlen, hogy nem érhető el mindenki számára. Nem e világi, nem emberi… Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem birtokol. Ezért aztán sokkal erősebb, sokkal intenzívebb is! Mert nincs emberi tényező, ami meg tudná ezt ingatni. Mert ami megingathatná, birtoklási vágyon alapul. Puff. Jönnek a gondolatok, mint lövedékek… S ezek nem az én gondolataim, tudom… Illetve… Most már, talán. Leíratják velem, hogy könnyebben magamévá válhasson. Megkaptuk hát az adományt. Hogy tovább vigyük. Hogy sugározzuk azoknak, kik keresik, ugyan még nem találták… De szemük már nyitva…
Visszagondoltam arra az időre, amikor elmondtam Neked, hogy elérkezett az idő …. Mert az Úr összegyűjti a nyájat…. Terelgeti azt… És számít ránk ….
Gyűlik a nyáj… S kevés a pásztor. Ezért is figyelek csendben, az én csendemben… Mikor azt látom, hogyan ugranak egymásnak az addig végtelen szeretet hirdetői, mikor valaki ne adj’ Isten kicsit másképp vélekedik valamiről. Valóban olyan, mint egy nyáj. Elhullnak a “gyengék”, elragadják őket az ego farkasai.
Nincs kiválasztott. Mert a Szeretetben élők nem kiválasztottak, hiszen eredendően élhetnek ott. Csak eldönthetik, hogy ott élnek, vagy sem. És ha igen, és isteni idő óta…. Erre sincsenek szavak… Mert itt földi idő van…. Akkor a “nyájhoz” vezető ösvény nyitva áll előttük.
Mi sem vagyunk kiválasztottak. Csak megbízottak. S mint ilyen, könnyen elveszíthetjük e megbízást.
Most hogy felemlítetted, egyik nap azon is morfondíroztam… Vajon mi lenne az a “bűn”, amit ha elkövetnék, örök időkre száműznének. Hiszen megharcoltam már a Lelkem tisztaságáért is. és úgy érzem … Hogy ez a tisztulási folyamat, ez a harc hosszú évezredeken keresztül történt … Ameddig idáig lejutottam… Te sem vagy kivétel… Nálad is talán így történhetett… De nincs már semmi, ami eltántoríthatna sem Téged, sem engem. Ezt “odafönn” biztosan tudják. A kiben – vélelmezem – Odafenn “szemernyi” kétely is felmerülhet… Nem kap Áldást. Mégpedig a “tudás” miatt sem… Bár elvehetik az emlékeidet… De annak már nincs sok értelme. Ezért … Aki ilyen “állapotban” van, mint Te és én, hűségesen szolgálja Istent a Szeretet útján.

Lüktetés, áramlás, rezgés.”