Szóval a szokásosnál egy „kissé” még távolabbról figyelem a médiákban folyamatosan jelen lévő agymosásokat…

„A tévéből beszélek, tehát bízhattok bennem!”

Jelen pillanatban annak folyamatát, ahogy megnyerő mosollyal vésik bele mindenki tudatalattijába a küszöbön álló halál lehetőségét, tudva jól, hogy mennyire lusták az emberek ahhoz, hogy valamibe mélyebben „beleássák” magukat; hogy időt szakítsanak a hírfolyam méla lefelé görgetése helyetti kutató, kereső, értékelő folyamatba. Vagy hogy egyáltalán felemeljék fejük és kicsit körülnézzenek… Azt már remélni sem merem, hogy észrevesznek bárhol bármi összefüggést! Persze -ahogy mindig és mindenhol-, a kivételeknek most is tisztelet! Mert -ahogy mindig és mindenhol-, most is vannak kivételek.

 

Emlékszem, amikor felröppen a hír, hogy itt és ott iskolai lövöldözés tört ki, vagy fegyveres ámokfutó szedi áldozatait az utcán, azonnal belekezdenek a számítógépes játékprogramok erőszakosságának, brutalitásának elemezgetésébe, illetve az ezek betiltásáért lobbizásba.

Hogy lehet az, hogy amikor egy másik irányba elinduló program, mely a föld népességének világméretű kiirtását teszi elfogadott céllá, biológiai fegyverek elkészítését, vírusmutációk kialakítását téve fő játékmechanikává, nem indul be egy a fent említetthez hasonló lobbitevékenység és felháborodás?

Hmm… Nevezzetek paranoidnak, összeesküvés-elméletek gyártójának, de amikor megláttam azt a programot, már megvolt e gondolat első sugallata bennem.

 

…és eszembe jut egy film…

A végjáték, eredeti címén Ender’s Game. Ennek is leginkább egyetlen mondata:

 

„Ez nem gyakorlat!”