Címkék
“Én nem félek… Miért félnék?!”- Nagy Feró és a Bikini
Amikor tudatosan elkezdtem fejleszteni erőim, egyetlen nagy ellenfelemmel kellett szembe néznem: a saját félelmeimmel. Sajnos arra nem volt lehetőségem, hogy benyissak agyamba és saját kezűleg szó szerint “kiöljem” magamból félelmeim megtestesítőjét -mint azt a “Locke and Key” című filmben tették-, ezért más eszközhöz kellett folyamodjak.
A vélemény kimondása -megkockáztatva azt is, hogy esetleg nincs igazam-, miközben nyitott maradok az eltérő vélemény meghallgatására, elfogadására, valamint arra, hogy ne egóból megsértődve fogadjam el más igazát, hatalmas erőt és magabiztos kiállást adott, miközben emberileg is sikerült magasabb lépcsőfokra lépni. Megalkuvás és megfelelési kényszerek nélkül vagyok immár jelen kapcsolataimban, mert végre értem és élem: senkinek sem lehet maradéktalanul megfelelni, ahogy nem lehet mindenkinek egyszerre megfelelni sem.
“Az ember előbb-utóbb eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet.” – mondja a Kontroll c. filmben az Őrangyal… Egy ilyen pont volt nekem a megszabadulás a belém ültetett “mindenki téged néz” és “mit fognak szólni” programoktól. Végre messzire kerülnek azok az ember(szabású)-egyedek, kik eddig a “miért engem találtak már megint meg” önsajnálatom energiáiból táplálkozva lógtak rajtam aurámba kapaszkodva.
Ezzel együtt leszoktam végre arról is, hogy arra pazaroljam energiáim, hogy megértessek valamit olyan valakivel, akiről tudom -mert bizonyságát adta-, hogy képtelen azt megérteni. Végre el merem dönteni, mibe és kibe érdemes energiát fektetnem. Határtalan nyugalommal és békével tölt el ennek tudata.
Tudom: ez a nyugalom és béke nem tart örökké. Mert mindig lesz arra mód, hogy tesztelhessem magam különféle helyzetekben, megvan-e még bennem a fent említett tartás, avagy erősíteni kell-e még azt? Hál´ a Teremtőknek, mindig van lehetőség és eszköz a további erősödésre.
“Diogenész gyakran keresett „embert” ami számára az eredeti, az Isten által teremtett pillanatnyi formát jelentette. Ilyet persze sohasem talált. A célja mégis az lett volna, hogy felhívja rá az emberek figyelmét, mennyire távol kerültek önmaguktól, azaz, kezdik elveszíteni a pozitív értelembe vett emberségüket. Ezért járkált fényes nappal az utcán lámpával, embereket keresve. Ha ma élne, valószínűleg reflektorfénnyel pásztázná a várost, fényes délutánokon.”
2019. április 4-ét írtunk, kicsi leányom újabb lépést tett azon az úton, mely (azon túl, hogy zenei kvalitásait tovább fejleszti) többet, de sokkal többet jelent, mint „egyszerű” zenetanulás.
Amon Ra 